chapter four

Biiiiiiiiiiiiiiip.

Az éles sípolásra odakaptam a kezemet a fülemhez. Csak nekem lehet ilyen szerencsém…-dörmögtem magamban, mikor a biztonsági emberke furcsán méregetve odalépett hozzám. Automatikusan széttártam a kezem, mintha ölelést várnék. A középkorú pasi végigtapogatott, minden helyen, amit csak el tudtok képzelni. Én pedig szorongva vártam, hogy befejezze a műveletét, ami-nem enyhén-perverz volt. Kiegyenesedett, és még mindig kétkedve bámult rám.

-Mehetsz-köpte oda nekem ezt az egy szót, mintha én tehetnék róla, hogy meg is kell mozdulnia a munkahelyén. És persze arról is én tehetek, hogy nem működik a hülye műszer, és besípol, mikor nincs is nálam semmi, ami fém. Szememet forgatva vettem le a cuccaimat a szállítóról, majd céltudatosan indultam a kijárat felé.

Azelőtt egyszer már jártam Londonban, ugyanazon a reptéren ráadásul, úgyhogy tudtam merre keressem a kijáratot. A hatalmas csarnok láttán eszembe jutott, mikor először jártam ott. Egy kis családi kiruccanást tettünk, még mikor hárman voltunk. A régi szép idők…-sóhajtottam magamban, de aztán rájöttem, hogy most sem panaszkodhatok, hiszen több millió tinilány lenne a helyemben. Fél év a One Direction-nal…Hány ember álma lehet vajon ez?-ezen tanakodva léptem ki a kapun, szippantottam egy mélyet a friss levegőből, és kinyújtóztattam a tagjaimat. Nekem, az általános izgágaságommal, még ilyen kevés ülve töltött idő is kárt tesz. A fejemet forgattam, hátha meglátom a James Thompson nevezetű emberkét. Aztán egyszercsak megláttam egy elég széles vállú, inges embert, sötétebb bőrrel, aki szintén a nyakát nyújtogatta. Néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, mire rám emelte tekintetét.

-Anabella Work?-kérdezte mély dörmögős hangján, akárcsak egy medve

-James Thompson?-vigyorodtam el, mire az ő szája sarkába is egy halvány mosoly kúszott, majd a kezét nyújtotta, én pedig megráztam azt-Örülök a szerencsének-mondtam

-Nekem a megtiszteltetés, kisasszony. Arra van az autó. A fiúk már várnak téged-mutatott el a parkoló irányába. Bólintottam, majd elindultunk a kocsihoz.

Az út csendesen telt, én nézelődtem az utcán, természetesen mindent jól megnéztem, hiszen amikor először jártam ott, még kicsi voltam, és nem tudtam felfogni, megjegyezni a körülöttem történő dolgokat. A zsúfolt utcák, a folyamatosan siető, zöld lámpát meg nem váró emberek, a rengeteg villamos, minden utcában a rengeteg étterem, élelmiszerbolt, és a néhány nagyobb látványosság. Na és persze minden, ami drága. Ez London. Rengetegen vágynak ide, de ha az ember belegondol, tulajdonképpen borzalom itt élni. Az utcai élet mellett a folyamatos eső és a lehűlt levegő. Persze van, amikben előnyös. Ha valaki például híresség-fanatikus, itt rengeteg sztárral összefuthat az utcán, vagy akár bevásárláson is el lehet őket csípni. De alapvetően fura egy város. Ez persze az én véleményem, az én nézeteim, másnak, valószínűleg rengeteg embernek nem ezek a gondolatok járnak legelőször a fejében, ha Londonba akar költözni.

-Ha szabad megkérdeznem, Mr. Thompson, kihez megyünk?-pillantottam rá mélázásom közben.

-Jajj, ne mondj butaságokat, Bella… Persze, hogy megkérdezheted. És természetesen tegezhetsz is-nézett rám egy másodpercre, de aztán ismét az utat figyelte-Egyébként mindegyik srác szívesen befogadott volna erre a négy éjszakára, de a menedzser, érthető okokból Niall-t jelölte ki. Úgyhogy most hozzá megyünk. Ott lesznek a srácok, Tom-a menedzser, a srácok előfellépője, és természetesen én. Nemsokára megérkezünk. 4 utca-magyarázta, én pedig bólogattam, amit a periférikus látásának köszönhetően biztosan érzékelt, még ha tekintetét az útra is tapasztotta. Ezután ismét csend telepedett az autóra, amíg meg nem érkeztünk.

Az első amit tapasztaltam, az az volt, hogy Niall-nek nem kicsi a háza.

A második amire rájöttem, Niall-nek nagy a háza.

A harmadik pedig az, hogy Niall-nek bazi nagy a háza.

James kiszállt, és még mielőtt én is kinyithattam volna az ajtómat, ő már ott is termett, és kinyitotta nekem. Rámosolyogtam, majd kiszálltam a segítségével. Annak hatására, hogy rájöttem, tőlem néhány méterre vannak a srácok, ismét olyan érzések kerekedtek felül bennem, amikre az utazás, és városnézegetés közben nem gondoltam. Nyeltem egyet, majd felemelt fejjel követtem az előttem néhány lépéssel járó James-t. Botladozva értem be a rám mosolygó személyt, aki kitárta előttem az ajtót, jelezve, hogy én fáradjak be előbb.

Átléptem a küszöböt, majd kíváncsian jártattam körbe a tekintetemet. Még csak egy folyosót láttam, a folyosóról nyíló 2-2 ajtót jobb- és baloldalon, és a nappalinak egy részét. Miközben én egyhelyben bámészkodtam, James behozta a cuccaimat, és várakozón rámtekintett. Ráeszméltem, hogy miattam nem tud tovább menni, ezért szorosan a falhoz lapultam. Ellépkedett mellettem, majd az egyik ajtón belépve eltűnt. Lerúgtam magamról a cipőt, majd megigazítottam a szőke hajamat. Mindenki azt hiszi, hogy festetve van, és sokszor még akkor sem hiszik el, hogy ez az eredeti hajszínem, mikor már komolyan magyarázom vagy 10 perce. Valaki örülne neki ha ilyen haja lenne, mint nekem, de én borzasztónak találom,szerintem ettől csak olyan libás beütést keltek. Viszont a hajfestésre soha nem szántam rá magam. Néha napján még el is hittem, hogy jól áll nekem a szőke, és szépen kiemeli a kék szememet, de sűrűbben vágyakozom valami sötétebb színért.

Miközben még a hajammal babráltam, nekicsapódott a hátamnak az ajtó, és köhögve nekiestem a falnak. A hirtelen csapódástól nem kaptam levegőt, így jó pár másodpercbe telt, mire légzésem és a szívem dobogása visszaállt a normális tempóba, főleg, hogy egy ismeretlen jártatta a kezét a hátamon, és kérdezgette, hogy jól vagyok-e. Megnyugtató, viszont kicsit feszült hang volt, és mintha enyhe akcentusa lett volna, de azt meg nem tudtam mondani, hogy honnan való, főleg hogy abban sem voltam biztos, hogy van neki. Mikor felegyenesedtem, 5 fiú állt előttem, egy valamivel idősebb pasas, és James. Én pedig valószínűleg halálvörös fejjel köhögtem egy utolsót, majd beletúrtam a szétzilálódott hajamba.

-Nos fiúk… Ő Anabella Work, az ideiglenes szakácsotok, aki az imént majdnem megfulladt. Jól vagy, Bella?-nézett rám komolyan, de a szemén láttam, hogy alig tudja visszatartani a nevetését.

-Köszönöm kérdésed, teljesen jól vagyok. Bár nem ilyennek képzeltem az első találkozást a fiúkkal. Igyekeztem volna jó benyomást kelteni. Csak hát fuldokolva nem olyan könnyű, mint gondolnátok-mosolyodtam el feszülten, és éreztem hogy a srác aki szó szerint rámnyitotta az ajtót, most mellém állt. Az előttem állók ekkor már kifejezetten jó hangulatban voltak.

-Ők Liam, Louis, Harry, Niall, Zayn, és Tom-mutogatta végig James vigyorogva

-Hidd el, ennél jobb hatást nem tudtál volna kelteni-rázta fejét Liam, aki a többiekhez képest komoly volt, csak mosolygott. Erre már muszáj volt nekem is elmosolyodnom.

-Nem hát-röhögött tovább Louis a társaival, majd odalépett hozzám, magához húzott, és jó szorosan megölelt. A többiek követték a példáját, egyenként is bemutatkoztak, és én is elmondtam párszor a nevemet. Aztán az 5 fiú és Tom üdvözlése után egy festett szőke hajú és nagyon-nagyon barna szemű fiú lépett elém. Valahonnan ismerős volt, de meg nem tudtam volna mondani, hogy honnan. Látszott rajta, hogy nagyon zavarban volt szegény, az arca kipiroslott, ami még jól is állt neki. Ahogy tovább néztem rá és vártam, hogy szóljon valamit rá kellett jönnöm, hogy nem néz ki rosszul, sőt, egész helyes. A szeme pedig úgy fogva tartotta az enyémet, hogy alig tudtam elszakítani a pillantásomat.

-Öhm…én…Elyar vagyok. Elyar Fox. A srácok előfellépője. És.,. öhm… Bocsánat hogy nekedcsaptam az ajtót, nem direkt volt, csak…mármint…-dadogott, és ez még aranyosabbá tette.

-Nyugi, semmi bajom. És nem is feltételeztem, hogy szándékosan próbáltál kinyírni-mondam, mire kissé fellazult és felnevetett-Bella Work-nyújtottam a kezemet, és mikor megfogta közelebb húztam magamhoz, és megöleltem. Nem volt hosszú ölelés, csakúgy mint a többi fiúval sem. Mikor elszakadt tőlem feszülten mosolyogva fordultam vissza a többiekhez.

-Tényleg jól vagy Bella? Kérsz egy pohár vizet? Vagy esetleg valamit enni? Biztos fárasztó volt az út-érdeklődött Niall. Szintén festett szőke haja van, viszont kék szeme. Egyáltalán nem hasonlít az Elyar Fox nevezetű srácra, de ő szintén nagyon aranyos volt.

-Persze, jól vagyok. Csak pillanatnyi köhögőgörcs volt, már semmi bajom. Éhes nem vagyok, viszont egy pohár víz jól esne-néztem rá hálásan, mire mindenki csordaként megindult a konyha felé, én pedig követtem őket, és odacsapódtam Louis mellé, aki leghátul ment, és éppen röhögött valamelyik srácon.

-Milyen volt az út?-kérdezte mosolyogva mikor megpillantott maga mellett.

-Semmi extra. A reptéren besípolt a hülye gépük, úgyhogy letapizott egy morgó pasas-forgattam meg a szememet

-Morgott? Pedig örülhetett volna, hogy egy ilyen jó csajt fogott ki-kacsintott rám pimaszul a gyönyörű szemével, majd bement a konyhába, én pedig leesett állal fagytam le. Louis Tomlinson most komolyan jó csajnak nevezett?! Omg. És még rám is kacsintott. És a szemei. Ahw. Egyre jobban tetszett London, főleg, hogy ennyi szép szemű srác járkál körülöttem.

Beléptem Louis után a konyhába, és leültem egy bárszékre Zayn mellé, a másik oldalamra pedig Niall ült, és a kezembe adta a poharat. Lassan a számhoz emeltem a poharat, de mivel mindenki engem nézett nem tudtam inni. És ezt szóvá is tettem. Felnevettek, majd Zayn mondta, hogy inkább menjünk a nappaliba, mert ott kényelmesebb is, és kaja is van. Ismét vonultunk, ezúttal egy fotelbe kerültem, aminek a karfájára Elyar ült, a többiek pedig megosztoztak a kanapén és a földön. Kihasználtam az alkalmat, hogy nem figyeltek mert helyezkedtek, és félig megittam a pohár vizemet, majd letettem az asztalra, ami egyébként tele volt chips-szel, gumicukorral, és hasonló dolgokkal.

-Mesélj magadról Bella-kérte Liam, mire mindenki ismét engem nézett.

-Hát…mire vagytok kíváncsiak?-tekintettem körbe a várakozó szemeken

-Mindenre-vágták rá egyből a srácok, mire nagy lélegzetet vettem, és belekezdtem…